Angyalok, emberek és a szeretet nyelve

Az az elképzelés, hogy a világ tele van angyali jelenléttel, sokunk számára csodálatos gondolat. Már maga az angyalok elképzelése is boldogságot okoz. Annak egyik oka, hogy az ilyen gondolatok örömet adnak, az, hogy az angyalokról azt képzeljük, azért vannak itt, hogy segítsenek és gyógyítsanak. Lelki tartalommal teli, archetípusi formákként, továbbá a belső világot teljesen bejáró érző lényekként az angyalok létezése természeti tény, és folyamatos, erőteljes hatásuk van az emberi életre.
Ezt a hatást érzékeljük is. Az Egyesült Államokban 1997-ben volt egy televíziós sorozat Megérintett egy angyal címmel, ami a CBS műsorán a Híradó után a legnépszerűbb program volt. Minden héten átlagosan 20 millió amerikai figyelte, amint az "angyalok" nehéz időkben segítenek az embereknek. Az érdeklődés továbbra is magas olyan jelenségek iránt, mint a channeling, a médiumitás, a sámánisztikus látomások és az asztrális utazás, amelyek jelentős angyali kapcsolatot igényelnek. Havi magazinok fő helyen írnak angyali-emberi kapcsolatokról a mindennapi életben. Szórakoztatásnál sokkal többről van szó. Ha másról nem, most sokkal nyitottabbak vagyunk azokra az üzenetekre, amiket az angyalok hoznak nekünk, azokra a sejtésekre, amelyek teljesebb képességekről és célokról szólnak. Az angyalokról az a népszerű elképzelés, hogy Isten bölcs és szerető hírhozói. Az angyalok tudják, hogyan lehet a bajokat elkerülni, és a nehéz helyzetekben megtesznek mindent, mennyei erőiket használva. Az uralkodó felfogás vallási és kulturális hiteket, médiában megjelenő híreket, reménykedő fantáziákat és közvetlen tapasztalatokat kever egybe. Az ősidőkből származó egyetemes felfogás az, hogy az angyalok egyszerűen részei tágabb értelemben vett családunknak, az isteni Szellem közösségének, ahová tartozunk. E közösség egyes tagjai láthatók, mások láthatatlanok, de mindig a közelben vannak.
Az angyalokat gyakran úgy festik le, mint akik Isten szavát hozzák el az embereknek, mint az isteni akarat hírnökeit. Hidat képeznek a mennyei és a földi birodalmak között Istenhez imádkozva és az emberi szíveket a szellemi valóság felé fordítva. Az angyalokkal való találkozás - akár ihletet adó, akár ijesztő is az - mindig emlékezetes esemény, mert arra ösztönöz valamennyiünket, hogy teljesebb létezést, halhatatlan életet válasszunk már itt, földi létünk során.   
Az angyalhoz hasonló jelentésű szó a hindu és a buddhista hagyományban a déva, "ragyogó", amelyet tágabb értelemben és széles körben használnak ilyen lényekre. Egy másik ezzel kapcsolatos fogalom a Dhyan Chohan, a "Meditáció Ura" vagy a "Fény Ura". Úgy mondják, hogy a Dhyan Chohanok hierarchiája jóval túl van az emberi fejlődésen, és a természet összes birodalmának fejlődéséért felelősek, beleértve ebbe az emberiséget is. H.P. Blavatsky így ír róluk:
Az egész Világegyetemet érző lények hierarchiáinak szinte végtelen sora vezeti, ellenőrzi és élteti, valamennyinek megvan az elvégzendő küldetése, ők - akár ilyen, akár olyan nevet adunk nekik, akár Dhyan Chohanoknak, akár angyaloknak hívjuk őket - a "Hírhozók", abban az értelemben, hogy ők a karmikus és kozmikus törvény közvetítői. (Titkos Tanítás)
A teozófia kijelenti, hogy az univerzum élő, a létezés és a fejlődés egységében. Minden létező - a legkisebbtől a legnagyobbig - lényegét tekintve Egy. Az egység létező dolog a mennyben és a földön egyaránt. Még az egyediség és a különbözőség is egyenlő mértékben uralkodó vonás a galaxisok, naprendszerek, bolygók, mennyei hierarchiák, valamint a testet öltött teremtmények esetében.
Hierarchia és teljesség
Mind az egység, mind az egyediség megtalálható a hierarchiában, a csillagtól az atomig, a szeráftól a természetszellemig. A tudat és a működés beágyazott szintjei a természet rendjét jelentik. Minden emberi tudat csak magában a fizikai testben sok fiatalabb lényt foglal magába, egyedi sejtek milliárdjai tömörülnek össze szövetek és szervrendszerek hierarchiáiban. Az emberi családok foglalják magukba tagjaik életét, egyben részei egy nemzetnek, és egy bolygói teljességnek is. A hierarchia együtthangzás, finom kommunikáció, kölcsönös alkalmazkodás és növekedés, amely során minden organizmus újrateremti önmagát a többiekkel való kapcsolatában.
Földünket, naprendszerünket és a távoli galaxisokat az együttérzés és a segítőkészség köteléke kapcsolja össze. Minden Isten szent céljának és tervének kifejeződése. Egy csodálatos misztériumban mindezek nemcsak különálló lények létezésének színterei, hanem látható és láthatatlan intelligenciák életét is jelentik. Ösztönös, féltudatos és teljesen megvilágosodott lények keverednek, tanulnak és növekednek együtt. A dolgok látszólagos tömörsége mögött, a formák szépségében és összetettségében az ember életet fedez fel mindenhol - helyesen azt is mondhatjuk, hogy angyali tudatosságot. H. P. Blavatsky megjegyzi, ahogyan minden külső emberi tevékenységet megelőz egy belső gondolat, érzelem és akarat, úgy "a világegyetemet is belülről kifelé működtetik és vezetik". (Titkos Tanítás) Majd a következő magyarázatot adja:
Az ezoterikus filozófiában minden fizikai részecske megfelel felsőbb noumenonjának, és függ tőle, attól a lénytől, akinek lényegéhez tartozik. Ahogyan fent, úgy lent, a szellemi az isteniből, a pszicho-mentális pedig a szellemiből fejlődik ki. az egészet a Természet élteti és teszi (látszólag) élettelenné, amely párhuzamos vonalak mentén fejlődik, és amely jellegzetességeit fentről és lentről egyaránt meríti. (Titkos Tanítás)
A fizikalitás, ami annyira élénk és központi szerepet játszik az emberi életben, csak egyetlen dimenzió a sok "mező" között, amelyeket otthonunknak nevezhetünk. A gondolatok, érzelmek, az intuitív és archetípusos erők bolygói birodalmai képezik a fizikai formák alapját kisugárzó lelki életként. A belső világnak ezeken a nagyrészt láthatatlan síkjain különböző intelligenciák összpontosulnak. Különböző lények teszik a lélek és a szellem bolygói birodalmait otthonukká. A tudat vagy a dimenziók olyan állapotában összpontosulnak, amelyben képesek bölcsességben, szeretetben és spirituális képességekben növekedni. Amint fokozatosan ráébredünk emberi lényünk teljességére, nemcsak az angyalok társaságát fedezzük fel, hanem be is lépünk az emberiség saját déva-szellemébe.
A védő szellem
A halandó természet van legközelebb a sokféleséghez, ahol a formák és különbségek a legjellemzőbbek. Azok azonban, akik a fizikaiságban összpontosulnak, akik élete az öt érzékszervre, a személyes vágyakra és a lineáris gondolkodásra korlátozódik, alig tekinthetők élőknek. Az angyalok nagyon kevés jelentőséget tulajdonítanak az ilyen halandóknak, mivel az ember-angyal kapcsolathoz szükség van spirituális érzékelésre. Ez az érzékelés nem csupán tisztánlátás, hanem szellemi látás, ami a bennünk és körülöttünk levő életben való teljes részvételből ered, és amit a szeretet irányít.
Ami az emberi testet, személyiséget beborítja, az a halhatatlan Lélek, az angyal-Én. Ez a halhatatlan egyéniség, akinek léte világokat hidal át, inspirálja halandó gyermekét, hogy nyújtsa ki a kezét mások felé, hogy félelem nélkül adjon, és hogy kutassa az élet mélyebb céljait. H.P. Blavatsky megjegyzi, hogy egy még átfogóbb jelenlét az, ami az emberi Szellemet, a Monádot vagy legbelsőbb Ént vezeti útján keresztül. Az Én befogadó vagy feminin az Urához vagy Atyjához képest, akivel végül ismét egyesülni fog haza érkezésekor.
Az okkult tanítás azt mondja, hogy a csillagzat, amely alatt az emberi lény megszületik, mindörökre a csillagzata marad, testetöltései teljes ciklusán keresztül, egy megnyilvánulás alatt. Ez nem azonos az asztrológiai csillagzatával. Az utóbbi a személyiséggel, az előbbi az egyéniséggel van kapcsolatban. A csillag angyala, vagy a Dhyani Buddha lesz a vezető vagy irányító "angyal" a monád minden új megszületésében, a monád része az angyal saját lényegének, noha tudathordozó eszköze, az ember, lehet, hogy soha nem fog tudni e tényről. Az adeptusoknak megvan a maguk Dhyani Buddhája, az idősebb ikerlelkük, tudnak róla, és "Atya-Léleknek" és "Atyai Tűznek" nevezik. Azonban csak a legutolsó és legmagasabb beavatás az, amikor megismerik, amikor szemtől szembe kerülnek a ragyogó "Képmással".
Az egész hatalmas mindenségben az Isteni Forrás osztatlan, egyetlen marad. Így bárhol, bármikor az elkülönülés lehetetlen, és nem több illúziónál. Azok a lények, akik a különállóság érzésével cselekednek, akik harcolnak az ellen, hogy valami nagyobbhoz tartozzanak, nagyon szenvednek, és szenvedést okoznak. A halhatatlan Én, ami minden világ megvilágosodott lényeit vezeti, az együttműködésen keresztül cselekszik, boldog közösségben az egész mindenséggel. Sugárzó szeretete a legnagyobb jót akarja mindenkinek.
A legmagasabb bolygói szellemek az együttérzés hierarchiáját alkotják, ami minden, különböző szférájukon létező életet véd és vezet. Az együttérzés beleérző képesség, intuitív részvétel egy másik lény szenvedésében. Vágy a szenvedés enyhítésére, és okainak megvilágítására - ez motiválja ezeket a lényeket. Istenségek, buddhák, bodhiszattvák, avatárok, szentek, emberi adeptusok és olyan nemes lelkűek tartoznak ide, akiket az önzetlen szeretet mozgat. Az együttérzés e hierarchiáját egy védőfal jelképezi. Egy kiáradás vagy isteni kisugárzás, amely a szellemi magasságokból áramlik a védőfal legkülső határaiig, erősíti, oltalmazza és vezeti az emberiséget.
Két olyan eleme van az angyali életnek, amelyet érdemes röviden megemlíteni, mivel ezek befolyásolják a velük való kapcsolatunkat. Az egyik az, hogy ezeknek az értelmes lényeknek semmilyen elkülönültség-érzésük, személyes énjük nincs. Az egyéniségük attól a hierarchiától származik, amelyhez tartoznak. Az egység elsődleges érzésével szolgálják hierarchiáikat, és hajtják végre annak bolygói céljait. Így az angyalokkal akkor tudunk a leghatékonyabban együttműködni, amikor az önzetlen, feltétel nélküli szeretet vezet bennünket. Ezen kívül egy valódi angyal soha nem lép kapcsolatba a beképzelt emberi személyiséggel.
A másik az, hogy ezen egyesült szellemek legnagyobb része maga is keresztülhaladt az emberi birodalmon. A halandóság olyan egyensúlyi állapot, amelyben a menny és a föld birodalmai a manaszon, az egyesítő elmén keresztül kapcsolódnak össze. A manasz létfontosságú a teremtés egész folyamatában. Átalakítja az archetípusos erőket szellemmel teli gondolatformákká, amelyek különböző módokon nyilvánulnak meg. A megvilágosodott lények az átalakítás közvetítői, de amikor a láthatatlan szférákban dolgoznak, szükségük van emberi segítőkre. A legmegbízhatóbb hidunk az angyali tudatossághoz a manasz, az elme, amit a szeretet tesz szabaddá.
A Világanya
Geofrey Hodson, a nagy teozófus, képzett tisztánlátó vizsgálta az anyákat terhességük hónapjai alatt. Észrevette, hogy angyalok segítenek a gyermek méhen belüli fejlődésében. Főleg két folyamatban működnek közre: a gyermek fizikai, éterikus, érzelmi és mentális testeinek megépítésében, valamint a leszülető Én ezekhez vezetésében. Hodson azt is megfigyelte, hogy ezek az angyalok egy "hatalmas értelem közvetítői, aki vezet és irányít minden anyasággal kapcsolatos folyamatot az egész természetben", és megjegyezte, hogy "Az okkult filozófia tanítása ezt a Lényt az Istenség Női vagy Anyai Aspektusához köti, aminek ő egyik megnyilvánulása és képviselője". (Geofrey Hodson)
Hodson jól ismerte a Világanyát, mint az isteni nőiséget, akit olyan mitológiai alakok képviselnek, mint Quan Yin, Isis, Sophia és Szűz Mária, és akit az Angyalok Királynőjének neveznek. Ugyancsak ő szimbolizálja a Világlelket, aki a legmagasabb bolygói szellemek közös gondolatait testesíti meg. Az ilyen gondolatok bölcsességet, együttérzést és teremtő erőt hordoznak, és mindezeket az erőket az Isteni Anya irányítja. Az Ő vezetése nem kívülről járul hozzá a teremtéshez, hanem belülről, és misztikus egyesülésből származik.
Angyali találkozások
A keresztény angyalok sok rendje között Gábriel arkangyalt kötik össze a születés és a halál folyamatával, főleg magasra hivatott halandók esetében. Az ismert történet szerint Gábriel megjelenik Szűz Máriának, hogy közölje, ő fogja megszülni a Megváltót. Azokon a festményeken, amelyek azt a szentséges pillanatot ábrázolják, amikor Mária és Gábriel találkoznak, a környezet egy mélyebb történetet mesél el. Egy váza fehér rózsa Mária tisztaságát jelzi, míg a vörös rózsa az önfeláldozást és az eljövendő szenvedést sugallja. Gábrielnél jogar van, a bolygói uralkodó jelképe. Szárnyas lényként mutatják be, ami azt jelenti, hogy a mennyekben van otthon, de képes utazni a világok között. Egyes képeken Mária és Gábriel azonos magasságúak, ami az azonos spirituális természetre utal. Valamennyi részletet érdemes meditációban megvizsgálni.
Gábriel viszi el Mohamednek is a Korán szavait. Ez a látomás, amit a próféta mesélt el részletesen, és a néphagyomány felnagyított, különösen élénk, és valami olyan előkészületet sugároz, ami egy világot megváltoztató dologhoz szükséges. Az ilyen találkozások mohamedán ábrázolásaiban - amik elég ritkák - az arkangyal kozmikus formájában Mohamed fölé magasodik.
Ez közvetlen azután történik, miután Mohamed prófétává, kiválasztottá válik. Egyik éjszaka, amikor alszik, három angyal ment el hozzá, felvágták a mellkasát és kitépték a szívét. A szent kút vizével megmosták a szívét, kimostak belőle minden kételkedést, bálványimádást, pogányságot és tévhitet, amit benne találtak. Majd az üreget megtöltötték a bölcsesség folyadékával, amit egy arany kancsóból öntöttek belé, visszatették a szívét, és ismét visszavarrták a mellkasát.
A következő éjjel aludtam a házamban. Olyan éjszaka volt, amelyen az ég zengett, és cikáztak a villámok. Élőlény mozgását nem lehetett hallani, a madarak sem röpültek. Senki nem volt ébren, én viszont nem aludtam teljesen, az álom és az ébrenlét között lebegtem. Hirtelen Gábriel arkangyal ereszkedett le olyan gyönyörűséges, olyan szentségesen dicsőséges, olyan magasztos alakjában, hogy beragyogta az egész házamat. Amikor közelebb ért, a karjaiba vett, a szemeim között megcsókolt, és azt mondta: "Óh alvó, meddig fogsz még aludni? Ébredj fel! Gyöngéden vezetni foglak téged. Ne félj, én Gábriel vagyok, a te testvéred." (Wilson)
Michael arkangyalt gyakran harci öltözékben ábrázolják, néha úgy, amikor ocsmány szárnyas bestiák ellen harcol. Az angyali seregei körbeveszik őt, és hatalmas erővel megsemmisítik az elementál hordákat. A Kabbala zsidó misztikus hagyományában Michael foglalja el a központi helyet az Életfán, ahol a szellemi Ént képviseli, az ő bölcsességének kell irányítania és támogatnia a keresőt az igazságért folytatott csatában.
A személyes én nem rendelkezik elegendő teherbírással a hosszú, fáradságos erőfeszítéshez, hogy elűzze a kapzsiságot, a fanatizmust és a gyűlölködést, amiket az elfajzott szörnyetegek jelképeznek. Csakis a Szent Védelmezővel - legyen az bármilyen formájú is - szövetkezve nyerhető meg a szabadulásért folytatott ütközet. Michael szimbolizálja a belül lévő harcost, elsősorban az emberiség, mint egész esetében. Nem a felületes bosszúságokkal foglalkozik, hanem az emberiség mélyebb fájdalmaival és szenvedéseivel.
H.P. Blavatsky megjegyzi, hogy Gábriel és Michael arkangyalok a héber Elohimnak és a Dhyan Chohanok bizonyos rendjeinek felelnek meg. Azt mondják, ezek a Dhyanik felügyelik és vezetik az emberiség nagy evolúciós utazását, a teljesen spirituális tudat felébresztését sok egymást követő lépcsőfokon keresztül. Soha nem vagyunk egyedül, sem egyénként, sem együttesen emberiségként. Az együttérzés hierarchiája mindig közel van, örökké őrködik, képes közbelépni, amikor a karma törvénye megengedi.
Annie Besant, aki számára nem volt idegen az igazságért való küzdelem, cselekvésre hív: A nemzetek értelmi és vallási fejlődése olyan nagy Lények kezében van, akiket Rishiknek vagy Mestereknek neveznek,. akikben az Istenség jelenik meg. Ezek felszabadult szellemek, akik erős vállukon viszik a fejlődő emberiség nehéz súlyát. Sok vallás megalapítói,. akik védik és támogatják a vallásokat, inspirálják azokat.megpróbálják kiemelni azokat a babonákból, megóvni a lealacsonyodástól. Serkentik az emberiség értelmét, a fogékony elmék közé megvilágosító gondolatokat küldenek,. megnyitják az érzékeket a szépre.
Kitartóak az őrködésben, fáradhatatlanok a türelemben, határtalanok a szerető gondoskodásban. Vigyáznak az emberiségre, és kitapossák az utat, amit követnie kell. Hosszú, hosszú ideje szeretné tudni az emberiség, léteznek-e Őrzők, akik a rabságból a békébe vezetnek.
Füleinkben most erős kiáltás csendül: "Ki fog nekünk segíteni?" Mi valamennyien gyengék vagyunk, testvéreim, szegényes az erőnk, korlátozott az értelmünk. De a szeretet erőtlenségünket erővé teheti, és a szeretet képes megvilágosítani értelmünk sötétségét. Az a szív, amely szeret, amely teljesen lemond önmagáról, az mondja ki a választ: "Én fogok segíteni. Itt vagyok." Az ilyen szív soha nem kap visszautasítást, az ilyen ezt a választ kapja: "Gyere, és dolgozz velünk az emberiségért, osszuk meg az erőfeszítéseket, és osszuk meg a megvalósítás dicsőségét is. Gyere velünk, dolgozzunk együtt az emberiség felemeléséért".

Maria Parisen cikke alapján írta:

Szabari János
Magyar Teozófiai Társulat
www.teozofia.hu