sziddhartha
                    .: 19. Cikk :.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


InterStat.hu


A Bhagavad Gitá-ról

 

A személyes Istennek emberré válása, amint az emberi sorsot vállalva közvetlenül nyílvánítja ki magát az embernek - és ezt szeretetből teszi, hogy az ember is a szeretetben találjon vissza Istenhez: ez a felséges eszme, mint legmagasztosabb tény, a keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus születésében és életében vált testté, valósággá.
Hasonló gondolat, az isteni Megváltó földre szállásának eszméje fogalmazódik meg a Bhagavad Gitában is. A szeretetből emberré vált Istennek magasztos tanításait közli a mű. Krisna, az emberi alakot öltött Isten nyílvánítja ki a tant hívének és barátjának, Ardzsúnának, a Mahábhárata nagy hősének.

A Bhagavad Gitá tehát a nagy hindu hőskölteménynek, a Mahábháratának önálló része. Magasrendű bölcselete és költői szépsége révén szinte nagyobb tiszteletre tett szert, mint maga az eposz.
A hindu hagyomány mindkét művet Vjászának, az ősi bölcsnek tulajdonítja. A tudományos kutatások szerint azonban a Bhagavad Gitá - sok más résszel együtt - későbbi betoldás  a Mahábháratába.

A Bhagavad Gíta szerzője ismeretlen, de kétségkívül ihletett és fennkölt szellemnek kellett lennie. A visnuizmus vallásos eszmevilágát tökéletesen egybeforrasztotta művében a Védák és az Upanisádok tanaival, mindegyikből kivonatolva a végső lényeget. Összeegyeztette a látszólag ellentmondó tanokat, és így valóban összegzését, kvintesszenciáját adta India ősi bölcsességének. A Bhagavad Gitá éppen ezért a hinduság egyik legnagyobbra értékelt és általános becsben álló könyve - szent, kinyilatkoztatott műnek tekintik.

Minthogy a szanszkrit cím a művet "Upanisad"-nak, vagyis bizalmas tanításnak nevezi, Baktay Ervin helyesebbnek tartja a címet a  szokásos "Isteni ének" helyett "A Magasztos szózata"- ként fordítani.
Valóban szózat ez a mű, megszívlelendő, követésre méltó intelem és tanítás.

A Bahagavad Gitá  Szentírás, amelyet az ember lassan, elmélkedve olvas, s minden során gondolkodik.

Ha van mű a világon, ami elgondolkodtat, a Bhagavad Gitá az. S ámbár tanítása a legmagasabb rendű metafizika, még sincs olyan verse, amelyiknek ne volna kapcsolata mindnyájunk mindennapi életével.

A Bhagavad Gíta "az ÖRÖKKÉVALÓ tudománya, a jógáról szóló írás", Istenről, a világról, az emberről és mindezek alapvető egységéről szól. Arról az egységről, amelynek fölismerése és megvalósítása a jóga egyetlen célja. A "jóga" szó ugyanazt jelenti, mint a latin "religió": visszakötni, összekötni, egyesíteni, egyesülni - Istennel.

Nézzük röviden a mű keretéül szolgáló történet körvonalait:

A Bagavad-Gíta egy párbeszéd Krisna a Legfelsőbb személy és Ardzsuna a Pándava herceg között. Helyszín; az Új-Delhitől észak-nyugatra fekvő Kuruksetrai (Kuru mezei) csatatér. Az időpont ie. 3102. február 8.

Előzmények: Akkoriban a jámbor Kuru dinasztia szentéletű királyai kormányozták Baratavarsát (melynek töredéke a mai India) Pándu, az igazságos, sokak által szeretett király korán meghalt. Öt fia (Judistir, Ardzsuna, Bíma, Nakula és Szahadév) bátyjának, a vak Drítarastrának fennhatósága alá került. Bár Drítarastra volt az idősebb, ő vaksága miatt nem foglalhatta el a trónt. Egy ideig, míg a Pándu-fiak fel nem nőttek, mégis vállalnia kellett a kormányzást. Eközben foglalkoztatta a gondolat - fiai és tanácsadói nyomására - hogy miért ne legidősebb fiát, Durjodanát ültesse a trónra. Drítarastra fiai kezdettől fogva azon fáradoztak, hogy a jogos örökösöket, a Pándava testvéreket eltegyék az útból. Számtalan cselszövés, üldöztetés és megalázás után a Pándava testvérek nem kerülhették el a nyílt összecsapást. Így a kor uralkodói, seregeikkel két pártra szakadva, a Pándavák, vagy a Kuruk (Kauravák) oldalán sorakoztak fel.

A párbeszéd tehát a csatamezőn folyik, közvetlenül a nagy összecsapás előtt. A seregek már felálltak egymással szemben, Ardzsuna pedig rokonait és barátait látva a másik oldalon, elbizonytalanodik. Arra gondol, hogy talán jobb volna, ha eldobná a fegyvereit, és hagyná, hogy foglyul ejtsék, semmint belevágjon  a testvérháborúba.

Az eseményeket Drítarastra kocsihajtója, Szandzsája mondja el a vak uralkodónak. Krisna (a Legfelsőbb egyik személyes alászállása/avatárja), Ardzsuna kocsihajtójának szerepét vállalta.
Nem szabad elfelejtenünk a mű tanulmányozása közben, hogy Ardzsuna nem átlagember, hanem a fejlődés magas fokán álló férfiú. Hozzá szól a Gíta és vele együtt minden tökéletesedésre, helyes magatartásra és az isteni akarattal való együttműködésre igyekvő emberhez. Olyanokhoz, akiket már nem csak az önzés és a pillanatnyi élvezet irányít. Ők találnak a Gítában megerősítést és útmutatást. A tömegember nem talál benne semmit, mert amit a Gíta kíván, még meghaladja képességeit és erőit. A tömegnek nem szól a Gitá üzenete, tanításai neki még koraiak volnának.

Mondják, hogy a Gitát egyébként is csak akkor lehet megérteni, ha az ember élni kezdi; ha a keveset, amit először felfog belőle, élete alkotórészévé és iránytójává teszi; akkor mind több és több világosodik meg előtte a Gitá nagy tanításaiból, a "legmélyebb titokból".

A Bhagavad Gitá tanításai minden mélységük és bonyolultságuk ellenére is, aránylag nyílvánvalóak egy másik, rejtett értelmezéshez képest.

Eszerint a Gitá a történeti háttérrel és a szereplő személyekkel egyetemben, jelképesen értendő. Az emberi lélek - minden egyes emberi lélek - fejlődésének menetét jelképezi, és e fejlődésnek mintegy keresztmetszetét adja azon a ponton, ahol a lélek immár nem az alacsonyrendűvel azonosítja magát, hanem a magasabb rendű felé fordul szellemi törekvésével.

Kuruksetra a világ: az élet küzdőtere. Ardzsuna az ember, akinek küzdenie kell, hogy elérje, megvalósítsa a benne lakozó magasabb rendű, isteni Embert, akit Krisna jelképez. Az ellenség: a kauravák serege, az ember alacsonyrendű természetének tulajdonságai: a vágy, a harag, a gyűlölet. E fordulóponton az ember még ragaszkodik hozzájuk, úgy érzi, hozzátartoznak, "rokonai" és "barátai", s ha most elszakítja magát tőlük, semmi se marad belőle. Megszólal azonban magasabb Énje, s azt tanácsolja, tagadja meg őket, ölje meg őket, még ha nehezére esik is, mert nem velük, hanem a magasabb rendűvel azonos. Ebben a harcban segítik eddig megszerzett jó tulajdonságai, felsőbb Énje is, és a benne lakozó isteni Ember. A harc csakis a magasabb rendű győzelmével végződhet. Nehéz ez a küzdelem, nehezen szánja rá magát az ember; de mindenki számára eljön az idő amikor a benne lakó felsőbb Én szava és bölcsessége erősebb lesz, mint az alacsonyabb én vonzódásai, s az ember Ardzsunával együtt felkiált:

"Tévedésem eloszlott, kegyelemből tudáshoz jutottam. Erős vagyok, kétségeim eltűntek, szavaid szerint cselekszem." (BG. XVIII. 73.) 

A Bhagavad Gíta hétszáz versszaka tizennyolc fejezetre oszlik, amelyek közül tizenhét a jóga egy-egy fajtáját viseli címében. Soha nem hallott jógákról tudósítanak e címek, s ennek oka az, hogy jógának nemcsak magát az Istennel való egyesülést nevezik, hanem az egyesüléshez vezető változatos utakat és módokat is. Az emberi szellem sok megnyilvánulása tekinthető és használható jógának, az istenség felé vezető útnak, eszköznek. Ez utak közül egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik, egyszerűen csak más. Az egyik lelki alkatnak emez felel meg jobban, a másiknak amaz.

A Gítában hangzik el a végtelen isteni tolerancia szózata:

"Sokféle úton jönnek Énhozzám, s Én minden úton eléjük megyek, mert az ösvény amelyen jönnek, minden irányból az enyém." (BG. IV. 11.)

 

Függelék:

A fordításokból általában elmarad a bekezdő "Elmélkedés" és a befejező "Dicséret". Ezek voltaképpen nem tartoznak a szöveghez, nem is a Bhagavad Gíta szerzőjétől valók, hanem későbbi hozzátoldások. De az indiai irodalomban ősi hagyomány, hogy a költői művek elé amolyan invokációféle bevezető sorokat helyezzenek, amelyek a mű jelentőségére hívják fel a figyelmet. Úgyszintén szokásos volt a vallásos jellegű művek végéhez hozzáfűzni "A meghallgatás gyümölcsét" vagyis a jutalmat, amelyet elnyer az, aki a művet áhítatosan tanulmányozza.
Ezért az alábbiakban idézek néhány ösztönző ígéretet, mert a világért sem szeretném, hogy a mulasztásom folytán a Magasztos Szózatának bármely olvasója elessék a kilátásba helyezett nagyszerű jutalmaktól:

". ahol olvassák a Gítát, mindig kéznél a segítség!
. ahol beszélgetnek róla, szavalják vagy magyarázzák, tanítják, vagy meghallgatják, ott Én magam kétségkívül személyemben jelen vagyok.

...aki elmond akár csak fél verszakot a Gíta dicső szövegéből bizonnyal tízezer évig élhet majd a Csandralóka fényes, csodás világában!

...foglalkozás a Gitával felszabaduláshoz vezet, s a haldokló, hogyha végül ezt a szót ejti ki: "Gitá" - felszabadulás útjára térhet a halála után.

 

 

Borzákné Kovács Jolán 
MTT Sziddhártha Alosztály

 

www.sziddhartha.hu
www.teozofia.hu

 


 

 

 

Üzenet a szerkesztőnek   
Teozófiai Társulat Az embléma szimbólumainak leírása.