A láthatatlan környezetszennyezésről

Lelki inzultusok - sértések, támadások - nap mint nap érhetnek bennünket. A céges világban éppúgy, mint a magánéletben. A zaklatottság és a túlterhelés vagy a bizonytalanság megvisel bennünket. Az emberek folyamatos panaszkodása, a zaj, az utcai szemét, a harmóniátlan, primitív zene, a mindennapos kötőszóként felhangzó káromkodások minden érzékszervünkre ható, lenyomó, egyre mélyebbre taszító hatásokat hordoznak. A lelki támadásokért nagyrészt a világunkat behálózó negativitás és szennyezés a felelős.

Láthatatlan fertőzések
A fizikai környezetszennyezésnél sokkal rosszabb és nagyobb hatású az érzelmi vagy gondolati környezetszennyezés. A negatív érzelmek és gondolkodás energiái, mint a harag, irigység, önzés, mohóság, kritikusság, gőg, hazugság, rosszindulat stb. alkotják a környezetszennyezés derékhadát. A negatív érzelmek és gondolatok az okai a legtöbb betegségnek is. Vannak emberek, akik akaratlanul is szinte lelki támadást hajtanak végre valakivel szemben, ennek oka jelenlegi vagy korábbi életükben keresendő. Az okok közt lehet akár egzisztenciális félelem, egyszerű szeretethiányos állapot, vagy olyan képzetek, hogy a világ tele van ellenséggel, így ők maguk sem bíznak meg senkiben, ezért agresszióval válaszolnak.
A lelki támadások számos gonosz tettet okoztak és okoznak folyamatosan. Ezeket a tetteket olyan tudatlan személyek hívják életre, akik ráhangolódnak a valakik által kibocsátott negatív érzelmekre és gondolatokra, és szinte öntudatlanul, mintegy belső kényszerből ők hajtják végre a piszkos gondolatok által sugallt tetteket.
A tisztátalan gondolatok morális fertőzést okoznak - és még csak nem is kell leírni vagy kimondani, elég őket gondolni.láthatatlanul fertőznek. Természetesen ilyen csak akkor történik meg, ha a gondolatot vevő személy asztromentális testében vannak olyan részecskék, amik reagálnak ezekre az impulzusokra. Ez pedig attól függ, hogy milyen anyagból építettük fel érzelmi és gondolati testünket a múltban. Egymás gondolatmezejében élünk, ezért felelősségünk óriási a magunkba felvett és beépített, valamint a saját magunk által kibocsátott gondolatokért.

Közlekedőedények vagyunk mindannyian
Néha az energia áramlása, elszívása a magasabb szintű energiával rendelkező embertől teljesen automatikusan, akaratlanul és öntudatlanul megy végbe, hiszen a közlekedőedények törvénye szerint mindig a magasabban levő szintről áramlik az energia az alacsonyabba és nem fordítva. Vannak személyek, akik folyamatosan megkövetelik, hogy időt és figyelmet fordítsunk rájuk, ennek oka éppen a fenti jelenségben keresendő. Néhány ember, és általában olyanok, akik jó, baráti viszonyban vannak a másikkal, akár érzelmi-gondolati úton is rákapcsolódhatnak a másikra, még csak fizikai közelség sem kell hozzá.
Minél érzékenyebb az adott személy, annál valószínűbb, hogy hatással lesznek rá mások. Leggyakrabban az intuitív, kreatív, empatikus, vagy nagymértékben befolyásolható, illetve a szellemileg sérült emberekkel fordulnak elő ilyen esetek. A másik fél pusztító vagy sóvárgó gondolataival próbál behatolni az adott személy energiamezőjébe. Ilyen érzelmi töltésű mentális konfliktus esetén gyakran lép fel kontrollálatlan sírás vagy a test egészére, vagy csak bizonyos pontjaira, bizonyos szervekre kiterjedő szokatlan, bizsergő érzés.

Hogyan védjem meg magam?
Mit tehetünk ilyenkor, ha érezzük a fenti kellemetlen tüneteket, ha felismertük és tudatosítottuk a tényt magunkban, hogy valaki tőlünk kíván energiához jutni. Mindig önmagunk "egész" voltának a helyreállítása, saját közepünk, önvalónk, és a harmónia, kiegyensúlyozottság megtalálása és megerősítése az elsődleges dolgunk. Meditáljunk rendszeresen, minden nap, rendezzük sorainkat, emeljük magunkat a lehető legmagasabbra.
Az ebben a témában megjelent könyvek és néhány tisztánlátó többek közt azt tanácsolja, hogy alkalmazzunk különféle védelmeket. Az ember miután kipróbálja, rájön, hogy nem járkálhat örökös védelmekkel felszerelkezve, hiszen akkor védelmet kellene tenni önmagára akkor is, ha felszáll egy tömegközlekedési járműre, vagy elmegy a postára. És ez azt is jelentené, hogy ez által elszigeteli magát embertársaitól, elkülönül a többiektől. Tanácsolják azt is, hogy azzal a bizonyos emberrel, aki a probléma valószínű okozója, meg kell szüntetni minden kapcsolatot, nem kell vele foglalkozni, mivel ő okozza magának minden gondját-baját, és ezzel együtt magunkon kell dolgozni, a magunk tisztításával kell inkább törődni.

Kimeríthetetlen energiatenger
A teozófus célja viszont nem önmaga tökéletes képességeinek kicsiszolgatása és a nirvána elérése, hanem embertársaink segítése, felemelése. A Maha Chohantól származó idézet szerint: "Nem az az egyéni és meghatározott cél, hogy valaki elérje a nirvánát, minden tudás és tökéletes bölcsesség csúcspontját, ami tulajdonképpen nem más, mint felmagasztalt és tündöklő önzés, hanem az, hogy önfeláldozóan kövessük a legjobb módokat, amelyekkel embertársainkat a helyes útra vezetjük, és ezzel előmozdítsuk jólétét a testvér-teremtmények közül annyinak, amennyinek csak tudjuk - ez adja az igazi teozófust."
Embertársaink felemelése lassú, ezredévekbe vagy évmilliókba kerülő folyamat, de aki tudja a reinkarnáció és karma igazságait, az nem kételkedik abban, hogy amit ma tesz a világ, azaz embertársaink állapotának emeléséért, azt helyesen teszi. Játsszunk el a gondolattal, hogy a Földön élő valamennyi ember, az emberiség, mindnyájunk összrezgésének az eredőjét meghatározzuk. Mi lehet az eredmény? Meglehetősen alacsony. Bármilyen reménytelennek látszik most - tennünk kell mégis, hiszen minden segítő cselekedetünkkel egy picit emelhetünk az emberiség tudatszintjén. Az emberiség tudatszintje egy nagyobb lényiség része, amire a rálátásunk, a tudásunk ma még viszonylag csekély. "Mivel az ember csak emberben reménykedhet, senkit sem hagynék sírni, akin segíthetnék" - szól az idézet Kuthumi Mestertől.
Ez a végtelen bizalom hatja át a teozófust, amikor úgy dönt, hogy nem elszigetelődik, hanem odaadja magát társai javára. Felismeri, hogy nem egymástól kell elszedni az energiát, és holmiféle játszmákba bonyolódni e miatt, hanem "csupán" rá kell kapcsolódni az univerzum energiájára. Az öröklét porszemnyi részeként annak határtalan energiájából közvetíteni azoknak a számára, akiknek szükségük van rá. Add tehát az energiát ragaszkodás nélkül, a fensőbbségérzetet pedig, mint csapdát, igyekezz elkerülni. Hiszen van utánpótlás, a világ energia-tengere kimeríthetetlen. Ez a legnagyobb altruizmus, amely során az egyes egyén segíti fajtársait, családtagjait, hiszen az emberiség - bármilyen hihetetlen - egy hatalmas családot alkot.
Az emberiség a legnagyobb árva - mondják tanítóink joggal, hiszen szinte teljesen megbomlott a kapcsolat égi Atyánkkal. Az "árvák" gyógyítása annyit tesz: hozzásegíteni az embereket, hogy megtalálják magasabb Énjüket, hogy általa visszataláljanak Teremtőjükhöz. Ennek egyik eszköze a láthatatlan környezetszennyezés megfékezésére tett valamennyi erőfeszítésünk. Szűnjön meg az árvaság, a Legmagasabb mindnyájunkat örökbe fogad - mindannyian a gyermekei vagyunk. Akár tudjuk - akár nem.

Nagyiday Adrienne
Magyar Teozófiai Társulat
Sziddhartha Alosztály