Múzeumi belépő

Kiderítettük, hogy létezik Péterváron egy múzeum, a Rerich-család Múzeum-Intézet, ami pár éve jött létre azzal a szándékkal, hogy egyrészt összegyűjtse és rendezze a fennmaradt tárgyi emlékeket, másrészt konferenciákat és egyéb rendezvényeket tartson hasonló témakörben.


Ballagtunk a Néva parton, nem is olyan távol, túloldalt az Izsák Székesegyház kupolája. A Néván hatalmas tengerjáró-hajók, amik a hidakig fel tudnak jutni a folyón. Sütött a nap, fújdogált a szél, kellemes tengerszagot hozva a Finn-öböl felől. A távolban egy templom hagymakupoláján csillant meg a nap.
Jellegzetes Néva-parti hangulat töltött el bennünket.

Névaparti hangulat

Az ifjú Rerich nap mint nap  járt ezen az úton, az állami egyetemre vagy a művészeti akadémiára menet (mindkettőt egyszerre végezte). Megálltunk a templomnál, ha már úgyis erre járunk, megnézzük. Egy volt a még működő kevesek közül, halkan járó szerzetesekkel, akik fejkendőt és köténykét adtak rám, míg a felújítás alatt levő templomban tartózkodtunk. Különösen érdekes volt látni így a templomot, félig már restaurálva, félig pedig még - a sok évtizedes múlt emléke - letapétázva, lemeszelve.

      
Kolostor-templom bejárata    Templombelső (restaurálás alatt)

Rerich Múzeum kívülről
Pár sarokkal arrébb megérkezünk a múzeumhoz. Kívülről is látszik, hogy éppen "remont" van, a ház felújítása folyik, de azért fogadnak látogatót.
A bejáratnál az egyik kedves Rerich képem, a Madonna Oriflamma fogad.  Kezében tartja a kendőn azt a szimbólumot, amit elsősorban az agni-jóga irányzat használ, de jelentése irányzatok feletti. Mielőtt nagyon örömködnék, azért nem ugrom be, eszembe jut, hogy milyen elképesztő másolatokat tudnak errefelé készíteni. Így is van, itthon megnézem a könyvemben: az eredeti kép a Nicholas Roerich Múzeumban található - New Yorkban.
Aztán bevezetnek egy helyiségbe, ahol jegyet veszünk. Ismertető füzetecske is lenne, de azt most nem lehet megvenni, azt egy más valaki árusítja, aki viszont csak holnap lesz. Az idős muzeológus viszont örvendezve kérdezi:
- Honnan jöttek? Magyarországról? Nagyon örülünk. Tavaly járt itt valaki Kanadából, azt megelőzően meg Finnországból. És most önök, Magyarországról.
Felfelé indulunk a még most is impozáns, fakazettás, gyönyörű lépcsőn, körben a falon kisebb Rerich képek. (Valószínű ezek is vagy másolatok vagy vázlatok.)         

Madonna Oriflamma

   
Múzeumbelső (képek)   

Rendben, akkor hallgassuk, mit mond a tárlatvezető hölgy. Megtudjuk, hogy ez a ház valójában Botkin akadémikusé volt, viszont Rerich gyakran megfordult benne. Az alapítvány pár éve vásárolta meg a házat. Kimutat az ablakon, az utcán felfelé, az előbb megcsodált templom irányába.
- Látja? Rerich ott feljebb született, arrafelé laktak, pár utcával feljebb - mondja. Az emlékkiállítás anyagát Jelena Rerich unokatestvére, Ludmilla Mituszova bocsátotta a ház rendelkezésére. Megcsodálunk néhány tárgyat és megbámuljuk a tárlókat.

   
Múzeumbelső (használati tárgyak)   

Itt van 1915-ből egy orosz nyelvű "Tajnaja Doktrina" (HPB Titkos Tanítása), amit Jelena Rerich fordított le oroszra. Sajtó alá rendezte: Kamenszkaja, az Orosz Teozófiai Társulat egykori elnöknője. Itt van egy kődarabka Rerich sztupájából, onnan, ahol el van temetve.

       
Titkos tanítás 1915-ös példánya       Kő Rerich sztupájából

A múzeológusnő közben előhoz egy vastag albumot és szinte leállíthatatlanul belelendülve meséli, hogy Rerichék gyermekei is  milyen kiemelkedő munkásságot folytattak, botanizáltak, térképeket rajzoltak, ásványokat határoztak meg, kiemelkedő nyelvi gyűjtőmunkát végeztek. 
Közben felmegyünk az emeletre, erősen lelakott és elhasznált minden, bizony, ráfér nagyon a felújítás. Vezetőnk még lelkesen mutatja a termet, ahol tudományos konferenciákat és egyéb művészeti esteket szoktak rendszeresen tartani.
Még egy utolsó pillantást vetünk a tárlókra, sikerül olvashatóra kifotózni azt a mantrát, amit Uruszvati (Elena Rerich) kapott a Mesterétől. A szöveg így hangzik magyarul:  

"Kedves Uruszvati! Legyen ez az egyedüli mantrád:
A Világ Szülője Templomának építése során minden ország fejlődésének nevében segítő leszek.
- A legmagasabb - Isteni - áldás neked!"

Uruszvati mantrája

Kilépve a kapun még egy búcsúpillantást vetünk a házra, és kívánjuk, hogy a benne dolgozó alapítvány céljai, a lelkes muzeológus-kutatók törekvései mind-mind váljanak valóra a közeljövőben, hogy méltóképp ápolhassák és ismertethessék meg az érdeklődőkkel a Pétervárról induló teozófus pár és család felmérhetetlen nagyságú életművét.

2008. július
-NA-